Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola - Igazgatás



Pályázatok

 

KIRÁNDULÁS HATÁRTALANUL
(2012. május)

 

A Békési Kistérségi Iskola Hepp Ferenc Tagintézményének hetedikesei látogattak el Erdélybe, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., HATÁRTALANUL  programjának keretében.  A pályázati úton nyert tanulmányi kirándulásra iskolánk 44 tanulója utazhatott el 5 pedagógus kíséretével

 

 

A kirándulás, az indulást megelőző héten felkészítéssel indult, ahol a tanulók
előadás keretében ismerhették meg a
tervezett útvonalat és  annak etnikai,
néprajzi, földrajzi vonatkozásait is.

 

Május 23-án  kora reggel indultunk útnak
első megállónkhoz. Nagyváradon
felkerestük az Ady Emlékmúzeumot,
ahol a költő egyik versét hallgathattuk
meg egyik tanulónk tolmácsolásában.
Ezután sétát tettünk a belvárosban a régi patinás épületekben gyönyörködve.
Így jutottunk le a Körös partjára, ahol
megnéztük az Állami Színház, a
Városháza és a Fekete Sas Palota
gyönyörű, szépen felújított épületeit,
magyar építészetünk emlékeit. Ragyogó napsütésben hagytuk el a Partiumot, és
dél körül már a Király-hágót is magunk
mögött tudhattuk.
 

A következő megállónk Farkaslakán volt,
ahol felkerestük Tamási Áron síremlékét. Tiszteletünk jeléül, a szokásnak
megfelelően mi is felkötöttünk egy
nemzeti színű szalagot a sok-sok hasonló szalag mellé.

Késő délután érkeztünk Székelyudvarhelyre, ahol rövid belvárosi séta után azt a szoborparkot kerestük fel, amely a Székelyföldhöz kötődő történelmi személyek mellszobrainak ad helyet. Ott meghallgattuk azoknak a diákoknak az előadását, akik felkészültek a megformázott személyek életéből.

Székelyföldön utazva gyönyörűen faragott és festett régi székelykapuk között vitt tovább az utunk, hirdetve a hajdani székely férfiak fafaragó tudományát.

 

 

Útban Csíkrákos felé megkoszorúztuk a Tolvajos-tetőn felállított emlékművet, a hármas keresztet, melynek egyike a honfoglalás ezeregyszázadik évfordulójának, a második a Ferenc-rendiek Csíksomlyóra telepítésének, a harmadik Márton Áronnak, a Hargita megyében született gyulafehérvári püspöknek állít emléket.
 

A Csíki-medence felé közeledve a Keleti-Kárpátok vonulatai fölött sötétkék felhők tornyosultak, jelezve, hogy változóban van az időjárás.

A fenyvesek és legelők bársonyos zöldje és az esőfelhők haragos kékje között hívogatóan mosolygott ránk a napfényben fürdő Csíkszereda és Csíksomlyó.

Mire szálláshelyünkre, Csíkrákosra értünk a felhők is elsírták magukat, így a finom vacsora elfogyasztása után mindenki csepergő esőben foglalta el a szállását. A tanulóink kisebb csoportokban helyi családoknál voltak elszállásolva, ezzel is nagyobb bepillantást nyerve azok életkörülményeibe, hétköznapjaiba.

Másnap szikrázó napsütésre ébredtünk. Örültünk, hogy az időjárás nem akadályozza délelőtti programunkat.

 

A reggeli után a helyi általános iskolába látogattunk el, ismerkedve a tanulókkal és a pedagógusaikkal. Kedvesen, barátságosan fogadtak minket az éppen fűtési korszerűsítésen áteső épületben.
 

A délelőtt további részében egy szekértúra várt a csoportra, mely a Hargita lábához vezetett. Gyönyörű környezetben haladtak a szekerek egyre feljebb, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a környékre.  Sajnos a távolban, a Hagymás –hegységben magasodó Egyes-kő, az ott gyülekező felhőktől nem látszott. Meg is jegyezte szekérhajtó székelyünk, hogy estére megjön az eső. Igaza lett, de addig még zavartalanul sikerültek az előre eltervezett programjaink.

A szabadtéren elkészített sültszalonna és mics (darált marha- és bárányhúsból készült sült rudacskák) a zöldségekkel együtt remek ebédként szolgált, mindenkinek ízlett. Egy rövid gyalogtúra és kis labdázás, pihenés után elindult vissza a faluba a szekérkaraván.

 

 

Kora délután Csíkszeredára indultunk és
a Márton Áron Gimnáziumban tettünk látogatást. Az impozáns díszteremben is elidőztünk néhány percre gyönyörködve
annak küllemében és a színes
ablakokban.

Este, vacsora utáni meglepetésként
erdélyi kürtöskalácsot csináltak nekünk a
helyi asszonyok. Közben az érdeklődők a kemence melegénél  a konyhában azt is megfigyelhették, hogyan készül ez a finom csemege.

 

Vacsora után a kultúrházban adtunk műsort: verssel, mesével, furulyaszóval, énekkel, néptánccal és modern tánccal szórakoztattuk a vendéglátóinkat. Ezután a helyi iskolások énekeltek népdalcsokrot a számunkra, majd a magunkkal hozott ajándékokat adtuk át az iskolának és a falunak.

A rövid, de tartalmas csíki látogatásunk hamar véget ért, mert a harmadik nap reggelén már indulnunk kellett haza.

Várt reánk Korond, ahol megismerkedtünk az edények gyártásának és festésének folyamatával és még vásárlásra is maradt időnk. Mindenkinek sikerült emléktárgyait beszereznie.

Az egyik fazekasműhelyben szívesen látták csoportunkat, ahol a mester bemutatta, hogyan önt formát keze alatt
az agyag, és azt is megcsodálhattuk, hogyan kerül a minta a tányérokra, tálakra.

Láthattuk a hagyományosan díszített tárgyakat és a modern, napjaink igényeinek megfelelő formákat, színeket és mintákat is.

 

A következő és utolsó állomásunk Parajd
volt, az ottani, még ma is üzemelő
sóbánya.  Buszok szállítottak minket a
hegy gyomrába, több száz méter
mélységbe. Lent hatalmas csarnokok
nyelték el a sok érdeklődőt, bennük játszóterekkel, kiállításokkal és
kápolnával. A csoportunk az ebédet is ott,
a föld alatt üzemelő étteremben
fogyasztotta el.

Érdekes és izgalmas volt kirándulást
tenni a mélységbe, de jó volt néhány óra
múlva újra megpillantani a napot.

 

Ebéd után buszra ülve, élményekkel telve vágtunk neki a Békésig vezető hosszú
útnak. A buszon még egy Erdélyről szóló
filmet néztek meg a tanulók és egy
feladatlapot töltöttek ki, számot adva a
szerzett ismereteikről. Jócskán
besötétedett már, amire megpillantottuk a hazai tájat.

Tanulóinkkal mozgalmas és tartalmas három nap és több, mint 1100 km megtétele után épségben érkeztünk haza.

 

(Barna Zoltán)

 

További képekért kattints IDE!

 

 

 

 

Men